Azt hiszem a Game of Thrones-t senkinek sem kell ajánlanom. Az emberek egyik fele nézi, a másik felének pedig létezik legalább egy barátja, aki éjt-nappallá téve próbálja győzködni, hogy: “Néééézzeed máááár! Kuuuurvajóóó!”

A történet kibeszélését szintén rátok hagyom.
Ebben a cikkben arra próbálok rávilágítani, hogy mitől válhatott ilyen sikeressé, hogyan nőtte ki magát napjaink legmeghatározóbb sorozatává. Összegyűjtöttem pár fontos elemet, amiket a show készítői végig a helyén kezeltek, valamint néhány olyan tipikus hibát, melyeket más (szintén kiváló) szériákkal szemben itt nem követtek el.

(Figyelem! A tovább mögött helyenként lesznek spoilerek.)

-Mert bevállalósnak lenni.

Talán a legelső ikonikusabb jelenete a sorozatnak, amire mindenki felkapta a fejét, amikor Ned Starknak lekapták a fejét. Ekkor tudatosult a nézőkben, hogy itt bizony -közhellyel élve- bármi megtörténhet. A történet akkor még főszereplőjének hitt Sean Bean-jét kinyírták, amire a számító, “ááá, úgyse merik megtenni” felfogású emberek is rácsodálkozhattak. Ez a csavar egyértelműen jót tett a szériának, a klisés fantasyk fölé tudott emelkedni és én is jóérzésű meglepettséggel mondhattam magamban: “Na, ez már valami!” És ezzel a Trónok Harca nem állt le a mészárlással, sőt! A Vörös és a Lila Nász, vagy például a Vipera és a Hegy közötti párbaj kimenetele is sokkolóan hatott mindenkire.

Aki megbukott: How I Met Your Mother.
A készítők csak húzták, húzták The Mother bemutatását és ez rossz húzásnak bizonyult. A kritikusok szerint unalmassá vált a sorozat, a nézők pedig egy elég gyenge 5,7-es osztályzattal értékelték az évadzáró részt.

– Nem szállt el.

A legtöbb néző amikor már sokadik epizódját nézi egy sorozatnak, elkezd ragaszkodni bizonyos dolgokhoz. Kialakul számára egyfajta elvárás, amint úgy érzi becsapták, már nem nézi meg a következő részt. Ezért is nehéz az előző ponttal összevetve az “aki mer az nyer” és a “sokat akar a szarka,…” egyensúlyát megőrizni. A Trónok Harca eddig nagyon okosan építkezett ilyen téren. A Starkok elvesztése után valamit kompenzált Jeoffrey-val, valamint legtöbbünk kedvencének, Tyrion-nak az esetleges kiiktatásával is garantáltan nézőket vesztettek volna. Kérdés, hogy mi lesz Jonnal? [Engem annyira nem izgat, sose szerettem a karakterét, de tény hogy őt is sokan imádják.]
Ide tartozik még a sárkányok és a Mások szerepe. Ahogy haladunk előre a storyval egyre több percet kapnak a képernyőn, alighanem mindenki örömére. Azonban nagyon könnyedén háttérbe szoríthatnák a többi eseményszálat, a királyvári ármánykodás, vagy Ayra “kiképzése” például pillanatok alatt elértéktelenődhetne. Így nem feltétlenül baj az, ha csak mértékkel kapunk a tűzokádásból meg a halottélesztésből.

Aki megbukott: Lost.
Ahonnan indult: repülőgép-szerencsétlenség, túlélők egy rejtélyes szigeten.
Ahova érkezett: időutazás, párhuzamos univerzumok és a sziget “kincse”.
Nagyon sokan kaszálták a sorozatot, ahogyan újabb és újabb elrugaszkodott válaszokat kaptak a miértekre. [Én imádtam végig.]

– A szavaknak és a tetteknek is adott jelentőséget.

Akár a drámai oldaláról közelítjük meg, akár a látványt és az akciót keressük benne, a Game of Thrones kiemelkedőt nyújt.
Varys és Kisujj beszélgetései, Cersei és Margaery csipkelődései, Sam monológjai mind élvezetesek, sok más történelmi jellegű drámával szemben itt abszolút nincs az az érzése az embernek, hogy jó-jó most kicsit dumálnak egymással, de térjünk már a lényegre! Tyrion tárgyalása például csontnélkül top3-as jelenet úgy, hogy konkrét action nem is történik. Az írók nagyon ügyesen bánnak a karakterek közti dinamikával, egy-egy félmondatból rögtön levágós a szereplők közti viszony.
Aki pedig a csaták, a sárkányok, a mágia, az óriások, a dothrakiak és a vadak miatt imádja a sorozatot, teljesen megértem. Csak hogy pár epic momentumot megemlítsek: A királyvári “csata”, a hardhome-i mészárlás, Jorah gladiátorharca, Véreb és Brienne párbaja, harc a Falon. Részről-részre látványosabbnál látványosabb mozzanatokat láthatunk, amihez persze nagyban hozzájárul a befektetett idő és pénz. A forgatások egyszerre több országban zajlanak és a Trónok Harcát világszinten a legdrágábbak között említhetjük.

Akik megbuktak: The Walking Dead és True Detective.
Az előbbi a két zombitámadás között keletkező űrt legtöbbször valamilyen drámai párbeszéddel, a karakterek kiszolgáltatott helyzetéből adódó depressziós szenvedéssel próbálja kitölteni, és ez -főleg az utóbbi időben- egyáltalán nem sikerül neki. A művészieskedés pedig kifejezetten rosszul áll a sorozatnak, így van hogy teljes epizódok fulladnak unalomba az akció hiánya miatt.
Az utóbbi a másik oldal. Itt a filozofálgatós hangulat, a már-már parodisztikusan sejtelmes párbeszédek teszik műfajában egyedülállóvá McConaughey-éket, viszont maga a cselekmény jóindulattal is csak átlagosnak mondható a krimisorozatok világában.

– Volt hova fejlődnie, és ez meg is történt.

A fejlődés évadról-évadra megfigyelhető. Ennek egyik oka a karakterek elmélyülése, árnyalása. Ahogy egyre jobban megismerjük őket még szimpatikusabbá/ellenszenvesebbé válhatnak számunkra, adott esetben a kezdetben kialakult pozitív/negatív kép 180 fokos fordulatot vehet.
Az új szereplők szintén segítették az előrelépést. Ma már nem lenne teljes a kép olyan egyéniségek nélkül, mint Melisandre, Margaery, Ramsay vagy akár Oberyn, holott az 1. évadban még egyikőjüket sem láthattuk.
Föllendülés vehető észre rendezés terén is, továbbá tisztán látható, hogy a készítők mostmár pontosan tudják, hogy mi áll jól a sorozatnak. Erre egy jó példa az 5. évadban Bran történetszálának teljes kihagyása. Ezzel egyrészt időben is igazították az egyes események közti eltéréseket, másrészt egész egyszerűen játékpercben sem fért volna bele Brannel is foglalkozni, túlzsúfoltá vált volna a story. Emellett részeken belül is jól gazdálkodtak a jelenetekkel. Nézzük meg az utolsó epizódot. Először az északi csata végkimenetelét mutatták meg, majd Ayra megrendítő bosszúja és megvakulása után hagyták kicsit levegőhöz jutni a nézőket a kevésbé jelentős Dorne-i mellékszál befejezésével és Daenerys kirándulásával. Ezután pedig a rész csúcspontjára, Cersei vezeklésére még rádobtak egy lapáttal Jon elárulásával. Más sorrendben valószínűleg nem lett volna ilyen ütős.

Akik megbuktak: Last Man on Earth és majdnem minden sitcom.
A fejlődés és/vagy a potenciál hiánya tipikusan a komédia műfaját jellemző tulajdonság. A humor minőségét több évadon keresztül megtartani baromi nehéz, a kezdetben vicces karakterek legtöbbször egysíkúvá válnak egy idő után.
A Last Man on Earth-öt azért emeltem ki, mert itt az alapkoncepció nagyon ígéretesnek tűnt, jó színészgárdával, de a sorozat nem tudta hozni azt, amit velem együtt sokan vártak tőle.

– Remekül castingolt.

Szerintem ezt nagyon nem kell ragozni. Még a rémfarkasok érzelemkifejezése is parádés. Viccet félretéve, nekem egyedül Kit Harrington színészi játéka nem az igazi, bár állítólag Jon Snow karaktere a könyvben is ilyen semmilyen [én csak az első 2 kötetet olvastam], úgyhogy ezt végülis jól hozza.
Egyébként színészi teljesítményükért idén Emilia Clark-ot (Daenerys), Lena Headey-t (Cersei), valamint Peter Dinklage-et (Tyrion) Emmy díjra jelölték, utóbbi el is nyerte a szobrot ‘Legjobb Férfi Mellékszereplő’ kategóriában.

Aki megbukott: Arrow.
Oliver Queen ugyanazt az érzelemmentes arcot vágja ha szomorú, ha vidám, ha fáj valamije, ha dühös. Laurel ugyanez. Értem én, hogy kell az eyecandy-faktor, de azt lehet így is, kiváló színésznőkkel.

– Pont annyi felhajtást kapott, amennyit kellett.

Legutoljára maradt talán a legfontosabb tényező, ugyanis az határozza meg leginkább, hogy milyen sorsra juthat egy adott sorozat, hogy mekkora hype-ot kap az elején. A Game of Thrones esetében egyértelműen valami nagykaliberű dolgot akartak alkotni, Sean Bean például kapásból nem játszotta volna el Ned Starkot, ha nem látta volna ígéretesnek a koncepciót, hiszen ő 2011-ben már a nagyobb nevek közé tartozott, de ekkor még nem volt divat a filmsztárok sorozatokban való szereplése.
Emellett túl sokat sem foglalkoztak a kritikusok a showval, összehasonlítva a mai hírnevével. Ez mindenképpen kedvezett, hiszen nem volt rögtön túl magasan a léc.

Aki megbukott: Olvass zekbreffblogot ;)
Sok sorozat egyszerűen azért nem olyan sikeres, mert nem ismerik elegen. A blogon találni fogtok ajánlásokat ilyenekről, egyelőre 3-at írtam, szemezgessetek bátran.